Május 3-án érkeztem Sanghájba, Klm géppel, mely menetrend szerint érkezett.A gép nem a tubushoz ment, hanem valahol a kötényen parkoltunk le, ezt már nem szeretem, hogy ekkora reptérnek,mint Sanghaj Pudong ne lenne elegendő tubusa, el nem tudom képzelni. Már mindeki felállt és szedelődzködött, amikor a captain közölte, hogy egyelőre csak üljönk le, mert a kínai hatóságok még nem engedélyzték a kiszállást, és ennek ideje egyelőre "unclear". Két órát kellett ülnünk az álló gépen,mg végül bementünk a terminálba és felsállt félrucat fehérruhás allien, akik a homlokunkon mérték a testhőmérsékletünket. Az előttem ülő 3 srácnak nem volt szerencséje, mert az út alatt bekonyakoztak, így nekik nyálmintát is kellett adniuk. Végre kiszállhattunk, de ezzel a 2 óra csúszással én már lekéstem a csatlakozást, új jegyet kellett vennem. Persze ez megint az én károm, ugye, nem előszőr fordult ez elő.
Aztán következett a kultúrált sorbanállás, ez még mindig a karantén.
Innen megy a Pudongról a Hongqiao reptérre a reptéri busz. Kicsit lehet látni a bordó taxit az oszlopmögött, ahogy az egyik taxis hiéna, fehér embert látva, ahogy várakozik a buszra, szabálytalanul megáll a belső sávban, és kézzel-lábbal hadonászott felém,hogy akarok-e taxit tripla áron,majd ő szépen átvágja a fejem. Én direkt néztem mindenfelé csakrá nem, szegény biztos bosszankodott magában, hogy milyen figyelmetlen ez a wai guo ren. Még további két taxis szerette volna, ha rámosolyog a szerencse az én képemben, de nem így történt.
Welcome back to China...
VálaszTörlésSúlyos! Ez a disznóflu nagyon spész cuccokat indít el a fejekben, látom. Már elképzelem, hogy legközelebb mindenki koporsóban utazhat csak, és akinek magasabb a hőmérséklete, arra rácsukják a tetőt, aztán helló...
VálaszTörlés