
2011. szeptember 27., kedd
Önkéntes takarítók

2011. szeptember 26., hétfő
2011. szeptember 25., vasárnap
Hűséges kutyus

Xiamen, 2011. szept 25.
2011. szeptember 17., szombat
2011. szeptember 15., csütörtök
Merre tovább?


Sangháj egyik útkereszteződésében megállt ez az autó, talán nem tudták merre menjenek tovább. Míg az asszonyka a térképet bogarászta, addig a férj lezavart egy telefont. Volt elég időm, hogy lefotózzam őket, nekik nem volt sietős :-).
2011. szeptember 12., hétfő
ChINA

Remek design a Sangháji expon. A ChINA "h" betűje szék, rögtön volágos, hogy bútorvásárra hívja a jónépet :-)
Two bombs



Xiamen városközponti üzletében, ahol military cuccokat lehet kapni, a kirakatba elhelyeztek kettő bombát, hogy minél autentikusabb legyen a dolog. Chinese never panic.
Two bombs in the window-shop in Xiamen military store.
A pizsamában táncolók - In pyjama dance
Terveztem egy kis sétát Sanghájban, de annyi volt a munka, hogy sajnos
nem tudtam külön programot csinálni, örültem, ha éjféltájt ágyba kerültem.
Mivel szinte egész Kínát már bejártam, elmondhatom, hogy Sanghájban
ennél fogva Kínában és az egész világon itt a legnagyobb az egy km2-re jutó
utcán-pizsamában-járók száma. Bárcsak könnyebben tudnék alkalmazkodni
mert akkor most - pizsamám nem lévén - vettem volna egy csinosat és abba
mentem volna a Bőr Expora :-)
Kevesebb mint 20 -- less than 20


Hivatalosan az számít szegénynek, akinek kevesebb mint 20 tulajdona van. Ennek az emberenek nulla :-(
Officially poor is the one who owns less than 20 things. This man has nill. :-(
2011. szeptember 4., vasárnap
KÍNAI ZAB -- CHINESE OATMEAL

QUAKER oat meal and the Chinese one on a shelf of a Chinese supermarket, next to each others. Please note the colors of the wrappings: while the QUAKER has a blue on the top, red on the bottom, wheat field in the middle with a white bowl and spoon, the Chinese product has a blue on the top, red on the bottom, wheat field in the middle with a white bowl and spoon. So I can be sure in choosing my favorite and no buying accidentally the other one :-)
2011. szeptember 3., szombat
Rekviem egy ismeretlenért
Ma reggel arra ébredtünk, hogy valaki gyászoló rokonai reggel 6-kor kibaszták a hangszórót a ház falára, olyat amilyenből a 39-es dandár úti iskola udvarán szólt, mikor korcsolyázni jártunk az egyenetlen jégpályán és kurblival csatoltuk a bakancsunkhoz a folyton leváló állítható korikat. Szóval, mondom, kibaszták reggel hatkor a hangszórót és gyászzenére ébredt az egész lakótelep. Így esélyünk sem volt az ignoranciára, hogy meghót valaki. Milyen tapintatlanság is lenne, nem közölni a lakótelep aprajával-nagyjával, hogy bizony, ha nem is ismerte ugyan senki, nekik családtagoknak - már a tisztesség is ezt kívánja - ki kell fejezniök mélységes bánatukat száz deciBellel és legalább ennyi karton rízspálinkával. Meg hát ott van az a 4ezer éves kultúra! Ja, hogy akkor még nem voltak hangszórók!
Ez volt egy dolog, a másik hogy ezt megeleőzően az áram is elment. Honnan volt ezeknek áramuk? Geberátor! Felkészültek minden eshetőségre. Semmit sem bíztak a véletlenre. Így kell megszervezni egy jólinduló napot a kommunának.
Munkából jövet már előre örvendeztem az egésznapos ingyen zenének, de csodálkozásomra délután már szólt ez a szép zene, amit mindig és csak és kizárólag ezt a zenét adják be a rokonok, mikor valaki a beadta a kulcsot.
Jobb helyeken előveszik a sípot, dobot, nádi hegedőt is, mindent, mi fellelhető a konyhában, lábast, fazekat, fak anált, fedők garmadát oszt hadd szóljon a zene füleimnek!
Útlevél ellenőr
Xiamen reptéren átadom az útlevelem egy a huszas éveinek elején járó nőnek, aki nem akar hinni se a szemének se az okos szemüvegének. Nézegti, nézegeti, majd megkérdi az utastól, hogy ez egy útlevél-e? Utas válszolja, hogy nagyon annak néz ki. Bár, utas azt is válaszolhatta volna, hogy IGEN. Erre talán az ellenőr megnyugodott volna és beleüthette volna a pöcsétet. Vagy azt, hogy NEM. Na akkor ott helyben le kellett volna guggolnom, kezeim a tarkóra és egy gépfegyveres katona őrzött volna ebben a testhelyzetben pár óráig, amig el nem szállítanak átnevelő börtönbe.
Az ellenőrzés így tovább folytatódott, emígy:
Ellenőr: Ez egy EU által kiadott útlevél?
Utas (még mindig türelmesen): igen, az.
Ellenőr: Melyik ország adta ki?
Utas: Magyarország. (Szerintem fingja sem volt Mo-ról.
Ellenőr: Nincs olyan útlevele, amit az Ön országa adott ki?
Utas (szemöldökét emelve): ez pont egy olyan útlevél. Biztos úgy gondolták, hogy az EU az egy külön ország, ami szintén kiad útleveleket.
Megjegyzés: az útlevél 3. oladalán ez található: Európai Únió; Magyar Köztársaság; Útlevél. Mindezek több nyelven.
Na ekkor már ketten lapozgatták az útlevelem, látszott, hogy a magyar órán ők ketten nem voltak jelen. Újabb kérdések jöttek, illetve az előbbiek, biztos, ami biztos, ha már ők olyan bizonytalanok. Aztán rászánták magukat és beszkenelték az útlevelem, így a számítógép adhatott nekik némi információt és pecsét került az útlevelembe. Majd a később érkező nő azzal a dumával, hogy elviszi az útlevelem lefénymásolni, hellyel kínált. Fénymásolni? Mikor már be van szkenelve és minden infó ott van a számítógépben! Ezt a szöveget, ezzel akart megetetni. A "fénymásolás" negyed óráig is eltartott, eddigre megjöhetett a Pekingi Védelmi Minisztériumból az engedély, hogy az utas tovább léphet. Ezzel a kis mlőrrel indult hazautazásom augusztusban.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)